Honnan ered a szék?
Vannak találmányok, amik természetes módon születnek meg az ember minden napi életviteléből eredően. Az ember anatómiai felépítése, az izmok működése, küzdelme a mindennapi betevőért ugyanúgy, mint minden természeti lénynél magában rejti, hogy az ember előbb utóbb elfárad. Van azonban az emberi fáradtságban egy óriási különbség, az állatvilág többi tagjához képest. Míg az állatok, ha elfáradnak, bármilyen mértékben is, akkor azonnal leheverednek. Az ember viszont nem fekszik le azonnal, hanem előbb leül. A gyakori ülés is nagyon fontos megkülönböztető jegye az embernek az állatvilághoz képest.
Az ülés ráadásul nem csupán pihenés, hanem gondolkodás és szemlélődés is az ember esetében. Ezért többnyire nemcsak úgy leül valahová, ahol épen megállt, hanem kifejezetten keresi, s már kereste az ősember is, a kényelmes ülőhelyeket. Először ezek a természetben fellehető kövek, fatörzsek voltak, amiken nyugodtan pihenhetett az ember. S mivel az ülés valójában mindig is szellemi, vagy közösségi tevékenység volt az embernél, emiatt rendkívül fontos volt a számára, hogy minél jobb megoldást találjon ki az üléshez.
S mivel az ülés mindig is fontos volt az embernek, ezért gyorsan eljutott a szék feltaláláshoz.
Szék történet
Az ókori egyiptomiak, falfestményeik tanúsága szerint, már többféle széket használtak három és négylábúakat is. Ismerték székekből a támlás és támlátlan változatot is. Sőt a hajlott támlával ellátott és a keresztlábú székeket is. A civilizáció korai szakaszában már szinte minden típusú széket ismertek a funkcióik alapján.
A görögöknél székben az újdonságot az összecsukható, hordozható szék jelentette, ollószerűen keresztbe rakott lábakkal és szövetből, esteleg szövött hevederekből készítették az ülőlapját.
A középkorban az északi törzseknél szintén három székforma volt használatban: az alacsony négylábú zsámoly, az összecsukható szék és a merev hátlappal, zárt alsó résszel bíró támlásszék. Az egyszerű zsámoly, fejlődött leginkább, főként a keresztes hadjáratokban szerzett keleti tapasztalatok eredményként változott annak formavilága. A 13-15. században az alacsony zsámoly tovább fejlődött, és egy darabból álló, vagy hevederekkel tagolt hátlapot kapott.
A 16. század elejétől a polgári használatban a könnyebben hordozható szék terjedt el. Ez a szék egészen egyenes volt, legfeljebb a kartámlánál hajlott vonalakkal, négy esztergályozott lábbal. Ezeknél típusú székeknél jelent meg először a kárpitozás is, először a székekre felszegezett párna alakjában. Ez akkora divatot teremtett, hogy a 17. században – leginkább a Németalföldön –már olyan székek is készültek, amelyeket a lábak kivételével mindenütt szövettel burkoltak. Olcsóbb megoldásként szintén ebben az időszakban a kárpitozást fonott nádfelületekkel kezdték helyettesíteni. A díszesebb székeknél, ahol a farészek teljes egészükben látszottak, ott ezeken a felületeken faragások borítottak be mindent.
XIV. Lajos kora, nemcsak a színházért, de székek művészi alkotássá válásáért is sokat tett. Ekkor történt ugyanis a hajlított vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében. A székeknél minden vonal hajlítottá vált, S jelentős újítások keletkeztek a széktámláknál is a kerek, vagy ovális, párnázott támlákkal. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de az alapformáját is megadta. Természetesen a párnázott ülőlap és a támla – a királyi luxus jegyében – a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú szövetekkel vagy gobelinekkel volt beborítva. A görbe vonalú farészek kiemeléséhez aranyozást vagy festést használtak. A francia forradalom után a formák inkább már a klasszicista stílust követték, így a székek merevek és nehezebbek lettek.
Szék forradalom
Az ipari forradalom megjelenésével a székek gyártása is az asztalosmesterek műhelyei helyett a gyárak szalagjaira került át. Így mind a formákban, mind a kialakításban inkább az egyszerűség és az egyszerű anyag használat dominált. Ennek a fejlődésnek az egyik fontos lépcsője volt, az osztrák Thonet munkássága. A fa hajlításának gondolatával már 1830-tól elkezdett foglalkozni. A kézi faragástól eltérően így gyorsabban és több példányban is elkészíthette ugyanazokat a formákat. Ennek a szék gyártási módszernek a kifejlesztése gyakorlatilag forradalmasította a szék piacot és igényes formavilágú székek gyártását tette lehetővé a nagyközönség számára is.
Ennek a székgyártásnak a forradalma még napjainkban is folyik. A mai székgyártók, azonban a technológiai megoldások mellett fokozottabb figyelmet fordítanak arra, hogy a mai ülő életmód mellett, a székek minél „egészségesebbek” legyenek. Egy szék segítse a test épségének, aktivitásának a megőrzését, s ne kizárólag a dizájn elemekre koncentráljon. S a szék történetének ebben a fejezetében, fontos részt követel magának a magyar találmányú aktív szék is.